A Masaryk körpálya történelme

 

1930 tavaszán, a Brno-tól tíz kilométerre fekvő, csendes Popůvky faluban, a kalapácsok kopogása hallható az erdőn keresztül. A mesteremberek a gránit burkoló köveket a homokba helyezik. Egy új versenypályát építenek, amelyet pár hónapon belül be kell fejezni. Még a csehszlovák motorsport elsőszámú hölgye, Eliška Junková is gondoskodik arról, hogy a pálya az ősz végére elkészüljön. Azt mondják, hogy a pálya az első csehszlovák elnök után lesz elnevezve. A pletyka igaz volt, és egy legenda épült: a Masaryk pálya. A híres pálya története több szakaszra osztható. Kezdjük az elejétől:

 

1930-1937

A Masaryk pálya története 1930-ig nyúlik vissza. Az erdőben, nem messze Brno növekvő városától egy szinte hihetetlen, 29,1 kilométer hosszú versenypálya építése kezdődött. Egyik legnagyobb támogatója, korának első számú női versenyzője, Eliška Junková volt. A versenypálya a közönséges utakon futott, amelyet rekord idő alatt kellett rekonstruálni. A pálya Popendingvky-hez vezető részen több fajta útburkolatból állt, a modern aszfalttól, a hagyományos betonon át a göröngyös macskakőig. A versenyzők gyűlölték ezt! Ekkoriban volt az első és az utolsó alkalom is, hogy a versenyzők az óramutató járásával ellentétes irányban haladtak a Masaryk-pályán. A pilóták a nehézségek miatt tisztelték a pályát. Emlékeztette őket a híres Nürburgring északi részére, a „zöld pokolra”.

Az első verseny 1930. október 28-án került megrendezésre, Szent Vencel napján. A világ egyetlen versenyzője sem hagyta ki a lehetőséget, hogy részt vegyen. Ezen az első versenyen a németek és az olaszok harcoltak a győzelemért. Az Alfa Romeo-s Tazio Nuvolari gondosan megtervezett és zseniális taktikája ellenére, a német Hans Joachim von Morgen fejezte be elsőként a versenyt, és lett a Masaryk-pálya történetének első győztese. A következő években más, legendás neveket írtak a pálya történetkönyveibe: Louis Chiron 1931 és 1933 között uralta a Brnói versenyt, ezt követte a német von Stuck, Rosemeyer és Caracciola az Auto Union és a Mercedes Benz autóiban, akiket az olaszok a helyi közönség kimagasló támogatása mellett sem tudtak legyőzni.

1949-1963

1938-ban a politikai helyzet és a közeledő háború miatt a Masaryk-pályán nem tartottak versenyt. Ez a szünet tizenegy hosszú évig tartott. A rajongók 1949-ig nem látták a gyors autók visszatérését. Ekkor a pálya elveszítette nyugati részét, ezért 17,8 km-re rövidült. Emellett megváltozott a pálya körbejárási iránya. A megújult pálya első évében kapta a „Farina kanyar” legendás nevét. Ekkor a Maserati olasz pilótája Giuseppe Farina nem tudott megállni, és kicsúszott a pályáról. Túlélte, de két néző meghalt a balesetben. Ezen a versenyen megdöbbentő 400.000 rajongó őrjöngött a Whitehead által vezetett Ferrari láttán, aki először ért át a célvonalon. Louis Chiron, a háború előtti hős is lenyűgözte a közönséget a leggyorsabb körrel.

1946-ban, amikor Winston Churchill a vasfüggöny felállításáról beszélt, a felszabadított Csehszlovákiában senki sem gyanította, hogy 1950-től a világ autóipari elitjét egy áthatolhatatlan fal választja majd el a pályától. A Masaryk-pálya azonban nem maradt üresen. 1950-ben megkezdődött a közúti motorversenyek története. Annak ellenére, hogy Brno-t még nem regisztrálták a világbajnokság naptárában, a világ leghíresebb nevei Brno felé vették az irányt a babérkoszorúkért. A cseh rajongók nagy örömmel várták Cambellos, Baltisberger, Kassner, Klinger, Hocking, Dale, Kavanagha, a Hinton testvérek, Redman, Schneider és Thalhammer, valamint a saját versenyzőik, Šťastný, Havel, Bartoš, Parus, Koštíř, Malina, Lukšík, Slavíček, Čada és Srna versenyeit az egész év során. A pálya hangulata mindig eszméletlen volt.

1964-1974

1964-ben a versenypályát további négy kilométerrel csonkították meg. A következő évben az új 13,9 kilométer hosszú szakaszt indították a World Motorcycle Racing bajnokság naptárán, és elkezdődött a Masaryk-pálya aranykora, mely azóta is tart.

Az elkövetkező években a legjobb motorkerékpárosok harcoltak a dobogó első helyéért. Giacomo Agostini, a pálya történetének második legsikeresebb motorversenyzője (Valentino Rossi után) olyan versenyzőkkel csatázott a kanyarokban, mint Hailwood, Read, Ivy, Saarinen, Cecot vagy Bohumil Staša, a cseh versenyző, aki 1971-ben második lett.

1975-1986

Amikor az 1970-es évek második felében világszerte a természetes pályákat mesterséges, zárt nyomvonalak váltották fel, egyértelmű volt, hogy ugyanez a sors vár a Masaryk-ra is. A további, 10,9 kilométerre történő rövidítés sem segített, ugyanis a pálya nem felelt meg a szigorúbb biztonsági követelményeknek. Így 1982-ben tartották a „régi Masaryk-pálya” utolsó világbajnoki futamát.

1986-ig „csak” az Európa-bajnokság versenyzői és az autóversenyzők harcoltak a pályán. Az autók 1962-ben tértek vissza a Masaryk-ra a Formula Junior csapatoknak köszönhetően. A kocsikat verhetetlen nevek vezették, beleértve a Formula 1 jövőbeli világbajnokokát Rindtet és Laudát. 1968-1986 között az Európai Túraautó Bajnokság is képviseltette magát Brno-ban. A sorozatban számtalan kiváló versenyző csillogtatta meg tudását, akikről a közönség a szaklapokban olvashatott.

1987-től

A Brnoi Masaryk-ring modern története 1987-ben kezdődött. Két évvel az építés kezdete után egy modern, zárt versenypálya kezdte meg működését. Az új, eddigi hagyományoktól eltérő pályát Brno város peremén, a Žebětín nevű erdőben építették.

1987 elején a motorkerékpár-bajnokságok sorozata visszatért a Masaryk-ra, melynek brno-i története egészen 1965-ig vezethető vissza.

A Masaryk Circuit képes volt fenntartani pozícióját a piacon, és ma a legfontosabb versenypályák közé tartozik.

1998-ban bővültek a páholyok, a VIP részleg és versenyzői épület pedig elkészült. 2007/2008 telén a pályát újraaszfaltozták.

Lépjen kapcsolatba velünk

Ha bármilyen kérdése van, vegye fel velünk a kapcsolatot. Azért vagyunk itt, hogy Ön válaszoljon minden kérdésére.

info@motogpbrno.com